Egészen fiatal korunktól belénk nevelik a versengés érzését, de igazán élessé a verseny, csak a gimnáziumi évek után válik. Itt kezdjük megérezni a felnőtt lét szagát, mikor az érettségi után könnyen összehasonlítható eredményeket kapunk,aztán maga az egyetemi felvételi is egy konkrét csata. Kinek, milyen elit egyetemre sikerült bejutnia, hanyadik választására vették fel és még sorolhatnám?

Onnantól kezdve pedig nincs megállás, elkezdődik az örökös összehasonlítgatás, amiből nagyon nehéz kiszállni.

Az emberek szerte a világban rettentően különbözőek, azonban egy dolog sokakban egyezik: nem tudják szeretni a testüket.

Őszintén nem tudom, hogy az embernek a meglévő tulajdonságai csak úgy kialakulnak-e, vagy már eleve ilyen beállítottságú személyként jövünk a világra.

Azt viszont biztosan tudom, hogy én már egészen fiatal korom óta elég tudatosan álltam az életemhez. Nem csináltam semmit, csak úgy… Mindennek volt egy célja, ami hozzájárult egy későbbi álom megvalósításához.

Egyszer minden ember életében eljön az idő, mikor teljesen egyedül, vagy párjával együtt lakik. Sokszor alig várjuk ezeket az időket, hogy végre egy kis nyugalmunk legyen, senki se zavarjon, szóval egy kicsit meghittebb legyen a környezet.

Aztán ott állunk egy üres lakásban, amit nekünk kell otthonunkká varázsolni.

Mert ha a kémia megvan, akkor már csak egy dolognak kell stimmelnie: az időzítésnek.

- Így jártam anyátokkal

Érdekes, mert van egy elképzelésem a szerelemről, egy elmélet, amiben hiszek. Az én életemre mégsem igaz ez, mert minden nehézségével együtt, én úgy érzem, nekem roppant könnyű volt eddig az utam. Hogy én vagyok az a szerencsés, a fehér holló a feketék között. De ez csak vak szerencse, amiért hálás vagyok.

Mégis úgy gondolom, hogy a több millió emberből nem csak egy valaki van, aki tökéletesen illik hozzánk. Abban hiszek, hogy létezik a párunkon kívül más potenciális jelölt is, akivel harmonikus, boldog párkapcsolatban tudnánk élni, ha úgy hozná a sors. Sokszor mégis tényleg egyetlen hajszálon múlik az egész, egy apró, fikarcnyi részleten: hogy mikor találkozik két ember.

Az elmúlt hetek egyik leggyakrabban elhangzó kérdése: Tudsz mondani valami jó filmet vagy sorozatot?

Úgy gondoltam összeszedek párat a kedvenc sci-fi, thriller, nyomasztó hangulatú produkcióim közül. Mert ez most úgyis passzol a legtöbb ember lelkiállapotához…

Amikor elkezdtem összeszedni a gondolataimat ehhez a cikkhez, teljesen ellentétes érzelmekbe ütköztem.  Mert szerintem nőnek lenni jó, viszont rettenetesen sok láthatatlan kérdéssel, és nehézséggel jár.

Mikor 2018-ban véglegesen lefoglaltuk őszi nyaralásukat, nem hittem el, hogy ez a valóság. Még jó ideig "hergeltük" egymást, hogy te jó ég már csak fél év, három hónap, egy hónap, egy hét van hátra az utazásig... Hihetetlen volt, mert Amerika már oly régen rajta volt a bakancslistán, de nem gondoltam volna, hogy valaha is olyan szerencsés leszek, hogy tényleg eljutok oda. Vagy nem ennyire "korán" legalábbis...