Van az a furcsa életkor, amikor az ember kilép az egyetemről, de még nem gondolkozik családalapításon, hanem gyakorlatilag csak önmaga. Ezt valaki megélheti óriási szabadságként is, de nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha az elveszettség és az önmagunk örökös megkérdőjelezése nem ismeretlen fogalmak…
Maga a FOMO, vagyis a kimaradás, lemaradás miatt érzett félelem, szorongás nem új keletű dolog, ám abban majdnem mindenki megegyezik, hogy a felgyorsult világban, ezek az érzések felerősödtek. Az élj a mának és társai motivációs idézetek folytonos emlékeztetőként szolgálnak ahhoz, hogy szembesüljünk…
Még nem írtam a karanténról cikket, mivel nem voltam benne biztos, mikor lesz vége, így fogalmam sem volt arról, hogyan fogok én változni ez idő alatt. Most már nagyjából a távolból ködösen feldereng a célvonal, az én életemben viszont szeptemberig biztosan nem lesz munka, ami rettentően szürreális.…