Neked senki nem mondta, hogy az élet ilyen kacifántos lesz a húszas éveidben? Akkor majd én...

Életkezdési Válság

Életkezdési Válság

A nővé válás folyamata

Hogyan lesz egy lányból nő?

2020. április 14. - reginaszentgroti

Amikor elkezdtem összeszedni a gondolataimat ehhez a cikkhez, teljesen ellentétes érzelmekbe ütköztem.  Mert szerintem nőnek lenni jó, viszont rettenetesen sok láthatatlan kérdéssel, és nehézséggel jár.

 

 

 

 

Eleve mikortól számít valaki igazán nőnek? Tizennyolc éves korától? Amikortól elkezd sminkelni? Esetleg az első szexuális együttléttől? Vagy van valamilyen láthatatlan határ?

Nem kérdés, hogy a szépségipar a nőkre épít, ezermillió apró csecsebecse, kiegészítő, smink, parfüm, sampon és még miegymás van.

És szerintem pont ezért gondoljuk sokan, hogy nőnek lenni pont annyira külső, mint belső folyamat. Az én vélemény szerint a felnőtté válással párhuzamosan történik meg, viszont az utóbbinál egyértelműbbek az elvárások.

Lelkiekben, nőnek lenni azt jelenti számomra, hogy már meg tudsz birkózni olyan kérdésekkel, mint karrier, szépség és az önmagadhoz való viszonyod úgy un block. Tudatában vagy az erősségeidnek és a gyengeségeidnek is, és meg tudod élni őket.  Mert mikor egy lánynak elkezd változni a teste – sokszor sokkal előbb, mint ahogy a lelke érik -, akkor elindul egy folyamat, amit onnantól kezdve egy életen át tart. A sok kéretlen tekintet. Mert bármennyire is önmagunknak öltözünk fel, csinosítjuk ki magunkat, mindig lesz, sajnos több mint kevesebb bámészkodó férfi, akik a ruhád alá akarnak látni. Akik úgy gondolják, hogy joguk van ahhoz, hogy tetőtől talpig végigmérjenek, sőt még azt is hiszik, hogy te ennek örülsz, mert ez egy bók. Ezt szerintem nem kell részletezni, mindenki ismerni. Mégis, nekem nagyon nehéz elviselni, mikor apukám korabeli hapsik néznek meg, - miközben nem indikáltam egyáltalán a vonzalmat-, mert számomra ez gusztustalan és nem jól eső.

De egy nőnek meg kell ezzel küzdeni nap, mint nap.

Aztán ott van a sminkelés, ami belőlem rettenetesen ambivalens érzéseket vált ki. Eleve az angol és a magyar szépségkultúra teljesen különböző, és mikor kiköltöztünk, ebbe furcsa volt belehelyezkedni. Míg Magyarországon úgy gondolom, hogy inkább a natúr smink a divat, kicsit kiemelni, korrigálni, addig Angliába egy egészen más arcot is el tudnak készíteni maguknak egy éjszakára. Hogy melyik a jobb? Nem tudom.

Az én véleményem szerint, a smink pont annyira rombol, mint épít. Mert nekünk, nőknek, fiatal lány korunk óta a részünk a pingálás, jó érzés ezzel szórakozni, eleinte tényleg csak játék, aztán valahogy szépen lassan beleépül a mindennapokba, és megszokottá válik. Szerintem akkor jó dolog a sminkelés, ha el tudod fogadni, hogy ez nem a teljes valóság, ha, mondjuk úgy, a smink csak egy szép ruha rajtad. Tudod, hogy vannak hibáid-, mint mindenkinek- meg tanultad szeretni őket, és a smink csak egy szórakozás.

Mert bár tényleg jó dolog, hogy egy ecsetvonással el tudjuk tüntetni azt, ami nem tetszik, de ezzel egy időben sosem tanuljuk meg szeretni a kevésbé vonzó részeinket.

Mert nem egy lányt hallottam amiatt aggódni, hogy félnek attól, hogy a kinézett férfinak nem fognak tetszeni smink nélkül. És mennyi film épít erre a sztereotipizáló humorra, ami szerintem nagyon romboló. Mert ez miért egy létező opció, hogy nem tetszel valakinek smink nélkül? Hogy lehet ez egyáltalán egy valós félelem? Hiszen eredetileg, gyárilag natúr arccal jöttél, és azt kell szeretned mind neked is, mind a párodnak is. Nem pedig a felfokozott verziót, mert annak már csak habnak kell lennie a tortán.

Ebből a szempontból sokkal könnyebb férfinak lenni. Persze, nekik is meg kell tenni a nagy ugrást a cuki fiú és az erős, bátor férfi között. Viszont, ha ez a lelki változás végbe ment, nekik nagyon nincs több dolguk. A férfiakat úgy fogadjuk el, ahogy vannak, az összes hibával együtt, mert nekik sosem volt lehetőségük korrigálni, javítani magukon. A ruhatárukban majdnem ugyanazok a darabok érvényesek életük végéig, a hajukkal sem kell sokat bíbelődniük, és a cipőválasztás sem okoz különösebb problémát.

Mert egy nőnél nem csak a sminkelés okozhat fejtörést, hanem van egy annál sokkal több gondolkodást igénylő probléma: az öltözködés.

Kényelemesen vagy csinosan öltözzünk ma fel? Ez a ruha túl sokat mutat? Ez a ruha túl keveset?

Szerintem a legtöbb nő magának szeretne felöltözni, viszont az évek során sok komment érkezik a stílusunkra, a választott szettjeinkre és ezért egy idő után nehéz tartani magunkat a saját véleményünkhöz.

Mert van, amikor tényleg mindent beleadsz az öltözékedbe, aztán kapsz egy kommentet, hogy ez túl kihívó. Vagy felöltözöl kényelmesen, és azt mondják az emberek nagyon lepukkant vagy. És akkor persze a kedvencem: ez egyáltalán nem te vagy.

Mind kapunk és valószínűleg adunk is kéretlen kritikákat, pedig szerintem az lenne a legjobb, ha nem próbálnánk meg folyton a saját véleményünket ráerőltetni másra. Mert sokkal kevesebb fejtörést okozna nőnek lenni, ha tudnánk, hogy nincs annyi rosszalló tekintet, vagy ítélkezés.

Mert mindent összevetve, ahogy mondtam az elején, a sok kétség és bizonytalanság ellenére, azért buli nőnek lenni! Akármikor megújulhatunk, kipróbálhatunk egy új sminket, a hangulatunkhoz igazíthatjuk az öltözékünket – legyen azt bármilyen nehéz is eldönteni, hogy az adott nap mi is az…

Mit gondoltok?

Ha tetszett a cikk, lájkoljátok a facebook oldalamon és osszátok meg, hogy többen is olvashassák! <3

Ha még több képet szeretnétek látni: https://www.instagram.com/eletkezdo/

Ha pedig facebookon szeretnétek követni:  https://www.facebook.com/eletkezdeivalsag

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://reginaszentgroti.blog.hu/api/trackback/id/tr3515611926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása