Rengetegszer halljuk, hogy de rossz nekünk, érzelmi intelligenciánkat tekintve gyenge, a fogyasztói társadalom rabjaivá vált, a boldogságukat hiába kergető fiataloknak. Lesz egy ilyen cikk is, de most először a mai világban lévő, számomra pozitív aspektusokra koncentrálnék inkább!

1. Internet

Ez a téma fel fog merülni egy másik oldaláról, a negatív cikkben is, mégis, ha őszinte akarok lenni, rohadtul örülök, hogy az internet korában születtem! Annak is bizonyára meg volt a maga romantikája, ha az embernek le kellett szaladnia a helyi telefonfülkéhez, miután csipogón érkezett az értesítés, mégis, én szeretem, hogy a legtöbb barátomat, családtagomat ma már bárhonnan elérem. Imádom, hogy létezik a videó beszélgetés, mert bár sosem helyettesítheti a való életet, néha, főleg amikor a lustaság veszi át a kormánynál az irányítást, egyszerűbb, kényelmesebb csak megcsörgetni a másikat.

De nem csak ez benne a jó, hanem, hogy annyira sok mindent tanulhatok nap mint nap! Youtuberól, a híroldalakról, sőt még akár a közösségi médiából is olyan dolgokat tudok kibogarászni, amik természetes környezetükben nagyon távol lelhetőek fel az én érdeklődési körömtől. Mégis, érdekes és sokszor roppant hasznos is például az űrlényekről, vagy akár a sminkelésről, főzésről nézni oktató anyagokat. Akinek van ideje, energiája és affinitása hozzá, rengeteg mindent ki tud nyerni a szolgáltatók által létrehozott aranybányákból.

Régen is lehetett tanulni, pár éve is rengeteg könyv és tv műsor állt az emberek rendelkezésére, ez vitathatatlan. Valahogy én mégis úgy érzem, hogy sokkal könnyebb rábukkanni az internet ezer színben pompázó, virágos mezején random dolgokra, mintha mondjuk, bekapcsolnám a televíziót. Ugyanis kábelszolgáltatók által biztosított műsorok sokkal célzottabbak, egy-egy csatorna egy tematikára, felfogásra épül, így sokkal inkább beszűkül az, amit nyújtani tud. Lábjegyzetben itt azért azt is hozzátenném, hogy ma már a youtube sem olyan, mint régen, mert csak a keresési előzményeid alapján dobál fel ajánlásokat. Pedig pár éve kifejezetten imádtam, ahogy egymás után bukkantak fel az érdekesebb, tőlem távolabb álló előadók is, akikre amúgy sohasem kerestem volna rá magamtól.

Bár az utolsó szemponthoz előzetesen hozzáfűzném, hogy "csak mértékkel fogyasztva", de én kifejezetten szeretem a web doktor alkalmazásokat. Tudni kell némi kétkedéssel olvasni az ilyen portálokon felmerülő diagnosztizálásokat és nyilvánvalóan kell egy alapvető intelligencia hozzá, mégis úgy gondolom, ha az emberben ezek megvannak, akkor rettentően hasznos dolog, hogy ilyen oldalak léteznek.

Engem nem egyszer diagnosztizáltak félre, vagy csak legyintettek könnyedén a problémáimra orvosok, valós utánajárás nélkül, így gyakorta kellett billentyűzetet ragadnom és magamnak kinyomozni a dolgoknak. Van abban némi igazság, hogy ha rákeresel a fejfájásra, akkor vagy terhes lehetsz vagy meg fogsz halni a google eredmények alapján, de azért ezeken a sekélyességeken kívül, ezek az oldalak tényleg tudnak hasznos információkkal szolgálni.

Az itt olvasottakat természetesen nem kell és nem is szabad készpénznek venni, de ha már van egy-két tippünk és úgy fordulunk orvoshoz, talán egy fokkal komolyabban fogják venni a problémáinkat. Ha már másért nem, akkor azért mert látják, hogy mi vagyunk azok az „idegesítő betegek”, akiket nehéz lesz lekoptatni. Illetve, az ilyen oldalakhoz tartozó fórumokon is rá lehet lelni egy két segítő emberre és talán az anonimitásnak köszönhetően, kérdezni is könnyebb.

2. Az olcsó utazás

Ez a pont most kissé irreleváns a világban, vagy éppen valakit nagyon felbőszíthet, hogy ezt írom környezetvédelmi szempontokra hivatkozva, de nem tehetek róla, imádom, hogy ha az ember leleményes, apró pénzből ki lehet hozni egy nyaralást. Régen az utazás, csak és kizárólag a gazdagok kiváltsága volt, egy átlagember ritkán álmodozhatott efféle mulatságokról. Manapság - a mélyszegénységben élő emberek kivételével - sokkal szélesebb réteg számára elérhető a világban való barangolás. És ezt nem tudom nem szeretni még akkor sem, ha tudom, hogy tulajdonképpen ez rossz a világnak. Reménykedem benne, hogy a közeli jövőben egy okos ember erre is kitalál valamit (bár, ha az összeesküvés elméleteket támogató énem beszélhet belőlem egy kicsit, akkor azt feltételezném, hogy már biztosan van ilyen, csak épp valaki(k)nek ez nem érdeke), de addig is míg nincs más, én utazni fogok. Mert a rengeteg rossz, szomorú, elkeserítő dolog mellett a világban, számomra reményt ad az, hogy sokkal jobban megismerhetem a bolygómat, mint pár évtizeddel ezelőtt az embereknek lehetősége volt rá.

És van valami kifejezetten izgalmas abban, mikor az ember elkezdi keresgélni az éppen esedékes nyaralásának a helyszínét, majd mikor megvan a kiszemelt célpont, elkezdi vadászni a repülőjegyeket. Szerencsére már erre is van ezer oldal ami segít ebben, én mégis legtöbbször egyedül szoktam ezt csinálni, mert néha tényleg izgalmas.

3. YOLO - Az az: csak egy életed van

Természetesen ez is csak egy sarkított kifejezés és nem értek egyet vele száz százalékban, de amit viszont jól tükröz, ahogy az én generációm tekint az életre. Mert valahogy mi teljesen máshogy látjuk és szerintem - ha szabad ilyet mondani - sokkal jobban értjük az életet, mint a szüleink. Nem azt mondom, hogy ők ne lennének bölcsek, mert azok, sokkal többet láttak, éltek, tapasztaltak, ezáltal valószínűleg nagyobb a tudástáruk is az élettel kapcsolatban.

Minket, a huszonéveseket viszont, valahogy mégiscsak születésünknél megcsaphatott a szabadság szele, és ez az óta is forgószélként körülveszi a kis világunkat. Mert mi szeretünk, vagy ha nem is szeretünk, de szeretnénk élni. Nekünk már nem a munkahely az atyaúristen, ami miatt sokszor kellemetlen alkalmazottaknak is bizonyulhatunk, ha a neveltetésünkben nem kaptuk meg az alázatosság leckéjét. Nem kis bokszokban képzeljük el a jövőnket, hanem kétségbeesetten vágyunk arra, hogy találjunk valamit a munkákban, amit szeretünk. És ez nem feltétlen ugyanaz mindenkinek, ez lehet a társaság, a feladataid, de akár a fizetésed is.

De a munka általában, csak munka számunkra, pont úgy kezeljünk, mint ami: az álmaink megvalósításához szükséges eszköz. És ez így szerintem rendjén is van. Mert tényleg klisé, de a tudomány e pontján még nem sikerült minden kétséget kizárólag bebizonyítani, hogy lenne az élet után bármi is, így csak ez a pár év van ezzel a tudattal a Földön, amit használhatunk. Márpedig én úgy érzem, hogy a húszas, harmincas korosztály, pont a jó arányaiban kevert koktélt kapta az élet szeretetéből, a szabadd mentalitásból és a szabályok tiszteletéből. Az utánunk következők nem tudom, milyenek lesznek, azt majd az idő eldönti.

Viszont az, hogy mi kivételes pillanatokat szeretnék, minél több időt a hobbinkra és a saját értékrendszerünkben helyet foglaló dolgokra, egy óriási pozitívum. Mert valami ilyesminek gondolom én az élet értemét.

Ti mit szerettek igazán a mai világban?