Valószínűleg az első három dolog, ami az embernek eszébe jut Las Vegasról: kaszinók, rapid esküvők és bulik.

Ezek mind tényleg mind jelentős részét képezik a vegasi varázsnak, de még annak is ajánlom célpontul ezt a várost, akit az ilyen dolgokról kiráz a hideg. Mert Vegasban és környékén annyival több mindent lehet csinálni, mint csak féktelenül bulizni!

Mi Los Angelesből este felé repültünk át, ami egy kényelmes negyvenötperces repülőuta jelent. Már az égben megcsapott Vegas varázsa, ahogy kiragyogott a sötétségből, nem lehetett eltéveszteni. A reptéren keresztülhaladva is rengeteg "kaszinós elemmel" találkoztunk: átékgépek, a padlószőnyeggel borított padló, alul öltözött emeberek...

Aztán igazából, amint kitettük a lábunkat a reptérről, éreztük a pezsgést, minden annyira élettel teli a nap huszonnégy órájában ebben a városban, hogy nehéz nem felélénkülni ezektől az energiáktól.

Mi a Stratosphere-ben szálltunk meg, ami egy baromi magas torony. Mint minden szállodának, ennek is van különlegesen része, mégpedig  az, hogy van egy mini-vidámpark a legtetején, őrült attrakciókkal! ( Fel is ültünk mindegyikre, de erről majd egy kicsit később!)

Mindenképpen ki akartam próbálni a szerencsejátékos részét is Vegasnak, de nagyjából 1 dollár veszteség után úgy döntöttem, hogy ez nem nekem való, mert utálok veszíteni. Úgyhogy a kaszinókról nagyjából ennyi infóval tudok nektek szolgálni... Nem hiszem, hogy bárki itt gazdagodna meg, maradjunk ennyiben...

Az egyik idegenvezetőnk is megjegyezte, hogy csak okosan a játékgépekkel, hiszen nem abból fejlődik a város, hogy a turisták elnyerik a pénzt...

Ráadásul, mi annyit kirándultunk, meg mentünk ide-oda napközben, hogy erőnk sem maradt nagyon az esti totális ereszd el a hajam mulatságokra.Négy reggelből háromszor keltünk hajnali 4-5 között, ami nem olyan jó móka, de mindenképpen megérte. A legtöbb érdekesség Vegastól 3-4 órára található, úgyhogy ha valakinek nem okoz problémát a vezetés és az autóbérlés, lehet hogy jobb opció, mint buszozgatni turistacsoportokkal. Persze a buszozásnak is megvan a maga előnye,legalább míg elér az emeber az egyik pontból a másikba van lehetőség pihenni, szundítani  egy kicsit. Mi ezt választottuk, és így sikerült is kikötnünk egy kínai csoportban, amitől mindenki óvnék. :)

Nem foglaltunk semmit sem nagyon előre, és Las Vegas pass-t sem vettünk.  Úgy találtuk a kirándulásokat, hogy rágugliztunk arra, ami érdekelt minket, és lefoglaltuk egyenként. Amikor kifizeted a programot, általában egyből meg is kapod az összes infót arról, hogy hova kell majd menni, mikor fognak felvenni, milyen busz jön majd érted és, hogy nagyjából mire készülj a nap során. Nagyon korrekten le van írva minden, nekünk ezekkel semmi problémánk nem volt.

Hoover-gát

Ez egy viszonylag rövidebb túra Las Vegastól, busszal pár órányira van. Személy szerint nem sokat tudtam, erről a helyről ( értsd: sohasem hallottam róla azelőtt), úgyhogy nem tudtam mire számítsak.

Röviden a helyről: Ez egy óriási vízerőmű, ami hipergyorgyasággal kellett, hogy felépüljön azért, hogy ivóvizet tudjanak juttatni Nevadába ( még a mai napig is ez a szerepe, kb 20 millió lakost szolgál ki). Ezt nehéz elképzelni mostani fejjel, de akkor nagyon visszamaradott volt még a technológia, és elképesztő erőfeszítéseket kellett tenniük azért, hogy ez elkészülhessen : elterelni a Colorádó folyót, óriási betontömegeket megmozgatni, megoldásokat találni iszonyú komplex építkezési problémákra. De végül felépült, és nevet is találtak neki, pedig elvileg ez sem volt egyszerű.

A szomorú csak az az egész történetben, hogy a legszegényebb rétegből jöttek emberek elvégezni a piszkos munkát, ami a felszerelések hiányából fakadóan élet veszélyes volt. De mivel akkorra volt a munkanélküliség és a szegénység országszerte, nem volt más választásuk, mint elvállalni a munkát. Sajnos 96 embernek bele is kellett halnia abba, hogy felépüljön a gát.

Ha valakit bővebben érdekel, sok érdekes infó van a neten erről, az építkezést annyi botrány lengte körül, hogy egy pár évnyi sajtóanyagot tudtak belőle készíteni. Maga a hely egyébként nagyon szép, körbe lehet járni, át lehet sétálni a hídon. Egy kis extra pénzért pedig le is lehet menni az erőmű aljába. Mi ezt kihagytuk, mert baromi hosszú sor állt oda, de biztosan izgalmas, ha valaki ráér :)

Ennél a programnál nekünk kiegészítésképpen benne volt a Mike o'callaghan–pat tillman memorial híd is, ami a gáttól egy pár perces kocsiútra található. Itt részünk volt egy nagyon "amerikai" élményben, ugyanis a csoportunkban túlnyomó részt amerikaiak voltak, és mint tudjuk nekik teljesen más a felfogásuk a háborúkkal, katonákkal kapcsolatban, mint nekünk magyaroknak. Ez a híd, ami össze köti Nevadát és Arizónát, két háborús veteránról kapta a nevét. Ez még magában nem volna olyan különleges, de mind két ember sikeres karriert adott fel azért, hogy a hazáját szolgáhassa. Az egyikük egy amerikai focista volt, a másik pedig egy politikus. Mikor az idegenvezetőnk szinte könnyes szemmel mesélt erről, azért egy pillanatra kirázott a hideg,még ha alapvetően nem is értek egyet a háborúzással.

Grand Canyon

Ez az a hely, amit azt hiszem nem kell nagyon részletezni, szinte mindenki látott már erről képeket, és megannyi embernek fent van a bakancslistáján. Mi ide is busszal jöttünk, s bár nekünk pont elég volt az a pár óra szabadfoglalkozás, amit biztosítottak, aki több időt szeretne itt eltölteni, császkálna, túrázna vagy piknikezne, annak valószínűleg okosabb egyénileg megszervezni ezt az utat.

Illetve, mindenkinek ajánlom a réteges öltözködést. Mi valamiért azt gondoltuk meleg lesz ott fent, és nem volt túl kellemes meglepetés megtapasztalni az ellenkezőjét!

Antelope Canyon & Horseshoe bend

Ennek a két helyszínnek a meglátogatása nekünk egy programba volt belefűzve, és valószínűleg a legnagyobb csalódás volt számomra az Antelope Canyon.

Eleve nagyon megszenvedtünk azzal, hogy bekerültünk egy csak kínaiakból álló csoportba. Elvileg ígértek nekünk angol idegenvezetést, de biztos, hogy sokkal kevesebb infót kaptunk, mint a kínaiak, illetve abból a kevésből sem tudtunk sokat kivenni, mert a kínai angol szörnyű. Ráadásul az idegenvezető nem is volt túl kedves...

De ennek ellenére próbáltunk pozitívak maradni, és izgatottan vártuk, hogy megérkezzünk a helyre. Mikor aztán odaértük, szomoróan tapasztaltuk, hogy az egész egy turistákat kiaknázó látványosság. Ugyanis, bár a hely valóban szép, de akkora tömeg van. Ráadásul egymás hegyén-hátán indítják a csoportokat, - tizenöt percenként-, így az előtted és utánad lévő idegenvezetőket is hallod, a sajátodat pedig alig. Ami pedig még szomorúbb, hogy szószerint libasorban mész végig az egész völgyben, így tényleg alig lehet élvezni. Persze, megmutatják honnan tudod a legjobb képeket lőni, és alapvetően jól fotózható hely. De én inkább preferálom azokat a helyeket, ahol élőben is tudom élvezni a látványt, nem csak a telefonom keresztül, majd mikor visszanézem.

A horseshoe bend egy kisebb megálló volt ebben a programban, ez nem okozott csalódást. Nem volt annyira hű, de különleges, viszont azért szép volt. Így ezzel kicsit korrigálódott a napunk a végére.

Összességében viszont ráment egy teljes nap, nagyon drága, és abszolút nem élvezhető, úgyhogy én nem tudnám ezt ajánlani senkinek!

A túrákon kívül a város megannyi lehetőséget nyújt a szórakozásra, tényleg mindenki talál magának valami elfoglaltságot. Ha most elkezdeném felsorolni az összeset, sose érnék a végére, úgyhogy csak párat említek a kedvenceim közül!

 1. SlotZilla Zip Line

Ez a drótköteles csúszópálya downtown Vegasban található. Bár távol van a főúttól, itt is óriási bulik szoktak lenni, talán egy kicsit alternatívabb, kevésbé populáris, mint a mindenki által ismert helyek.

Maga a program nem olcsó, de óriási élményt ad. Két opció közül választhatunk: az egyik, hogy ülve, egy fél pályát csúszubk, körülbelül a torony feléről, vagy felmegyünk egészen a tetejére és teljes testtel lógva, szinte repülve megyünk végig a pályán. Mi az utóbbit választottuk, és baromi jó volt, bár sajnos én nem csúsztam olyan gyorsan, valószínűleg a súlyom miatt, de ez csak az én teóriám.  

Egész nap lehet menni, viszont nekünk csak este volt lehetőségünk ellátogatni ide, amit végül nem is bántunk meg. Miközben csúsztunk egy komplett koncert ment alattunk, és pont akkor szólt a Journey-től a Don't stop beleiving, így ez tényleg felejthetetlen lett számomra!

Sajnos nincs erről jó képem, de youtube-on rengeteg videó van róla! :)

2. Az attrakciók a Stratosphere tetején

Aki olvasta a Los Angeles cikkemet, már tudhatja, hogy odavagyok mindenféle izgalmas, vidámparki dologért. Alapvetően nem vagyok félős, imádom az adrenalint, de ami a torony tetején várt, attól még nekem  is megremegett a lábam. Vicces sztori, hogy volt velünk fent egy pár, a csaj mindenre fel akart ülni, de a barátja retteget. Azért mindig megpróbálta, és beleült a székbe, aztán két perccel később sikítva ordítozott, hogy na jó, ő inkább kiszáll. :)

Azt hiszem egyébként majdnem minden szállodának van ilyen különleges szekciója, és általában nem is túl drága kipróbálni. Van ahol ki lehet próbálni a medencét, van ahol az Eiffel toronny mini mása van, de még akár "gondolázni" is lehet. A mi szállodánkban körülbelül 10-15 dollár volt feljutnunk toronyba és ebben benne volt az is, hogy mindenre egyszer felülhettünk. Ha valaki tényleg félős, akkor valószínűleg ez nem neki való program lesz, de azért érdemes fellátogatni a tetőre, már csak a kilátás miatt is!

3. Csak sétálni Vegasban

Az egész város egy nagy attrakció, semelyik másik városnak nincs ilyen hangulata. Érdemes rászánni arra egy fél vagy akár egész napot, hogy a szállodák között császkáljunk. Annyiféle épület van, ráadásul mindegyiknek teljesen különböző tematikája van, és tényleg lenyűgözően vannak megcsinálva.Az, hogy bemenj egy szálloda alsó részébe és körbenézz, teljesen ingyen van. Személyes kedvencem a Bellagio, ami belülről is nagyon extrán lett kidekorálva, illetve a külső részén található a koreográfiált, zenélő szökőkút.

egész szürreállis igazából így sétálgatni, a tény, hogy minden épület aljában kaszinó van, vagy hogy az Eiffel toronyból két lépéssel eljutsz egy Velence-i gondolásig..:)