Őszinte leszek, engem alapból nagyon egyszerű megríkatni. Állati tetem az úton? Rossz nap? Feszültség? Máris jönnek a könnyek, méghozzá patakokban.
Most karantén alatt pedig valahogy előkerült a Halálos iramban című franchise. A második részével kezdtünk - hiszen a barátom szerint ez a legjobb. Engem annyira nem érdekelt, sosem láttam ezelőtt, de hát természetesen jól ismerem a párkapcsolati kompromisszumokat, illetve bízok az ízlésében, szóval úgy voltam miért ne, nézzük meg?
Aztán valahogy elkapott Paul Walker csodás külseje....khhmmm akarom mondani személyisége. Magával ragadott, ahogy az ő tragikus sorsa alakult. A tökéletes külsejű férfi, akit mégis mindenki a szívéért szeretett, mert még a külleménél is csodálatosabb személyisége volt. És ez beszippantott.
Innen jött az ötlet, hogy írjak azokról a filmekről, amiket nem bírtam könnyek nélkül végignézni. Alkotások, amikhez bizony kellett a zsebkendő, mert olyan különleges, értékes tanulságokkal szolgáltak számomra.
Halálos Iramban 7
Ez a film annó letarolta a mozikban az összes többi produkciót. Persze ez nem meglepő, mert Paul halála rettenetesen friss volt, és már csak az összefogás a stáb, a stúdió, illetve Paul családja részéről is példaértékű a mai napig. Egy emberként álltak össze, hogy ez a film - ami egyébként a magaslatokba repítette a színészt- igazán a hagyatéka része lehessen. De, ha valakit nem is érdekel a háttértörténet, csak maga a film, akkor is garantálom, hogy az utolsó pár perc miatt megéri megnézni. Ilyen szépen én még soha sem láttam egy mozit elbúcsúzni egy karaktertől, mint ahogy itt történt. Zseniális!
La La Land
Ebben az alkotásba azonnal beleszerettem, olyan finoman mutatja be egy szerelem történetét. Egy sztori ahol nagyon fiatalon rettenetesen egymásba habarodik két ember, mégis a karrierjüket nem tudják összeegyeztetni, és egyikük sem hajlandó feladni az álmát a másikért. A kérdés csak az, hogy valóban ez volt-e az álmuk, vagy a fiatalság és a vakmerőség nem engedtette látni, hogy valójában mi az, ami igazán boldoggá tenné őket az életben?
A végén van egy hat-hét perces jelenet, amiben egy alternatív végződést látunk, ahol a két főszereplő együtt maradt. Ez számomra olyan elképesztően szomorú, mert valóban, az életben olyan apróságokon siklanak el emberi kapcsolatok. Viszonyok, amik egyébként majdnem tökéletesek, mégis a valóság általában közbeszól.
6 years
Ez a film valamiért nem robbant be a köztudatba, pedig szerintem a maga kategóriában csodálatos és tanulságos. Egy fiatal párról szól, akik egész gimnázium alatt egy párt alkottak. A szerelem óriási kettejük között, mégis valahogy az évek során elfejlődtek egymás mellől. És akármennyire kapaszkodnak még a kapcsolatba, már nincs együtt jövőjük. A rendező rettenetesen jól szemlélteti a szerelem illékonyságát, az ismerősök, barátok tanácsainak befolyását egy párkapcsolatban, az apró, hajszálvékony kommunikációs hibákat, amik aztán igazán megpecsételhetik egy kapcsolat sorsát.
Mamma Mia
Sosem fogom megunni ezt az alkotást. Nem csak azért mert Sophie-val együtt nőtt fel az én generációm, hanem azért sem, mert szó szerint akárhányszor látom megríkat. Pedig már szinte kívülről fújom az egészet. Az anyaság, illetve az anya és lány kapcsolatokról annyira megható és értékes jelenetek vannak benne. Mert ez az emberi viszony sokszor rettenetesen túlterhelt érzelmileg, rengeteg feszültség burjánzik benne. Mégis ez az egyik legmélyebb, legőszintébb és legcsodálatosabb emberi kapcsolatunk. Bár maga a film vígjáték kategóriája szerint, nehéz könnyek nélkül kibírni mikor Meryl Streep az oltárhoz kíséri a lányát, vagy amikor a fiatal Donna, a második részben világra hozza Sophie-t.
Az élet maga
A kritikusok egyöntetűen lehúzták ezt a filmet, viszont szerencsére a közönség életben tartotta. Magát az alkotást nem annyira könnyű nézni, sokszor szájbarágós, vontatott a történetvezetés.
Mégis, az ötlet, a generációkon át öröklődő történetekről, hogy mindenki magában cipeli a felmenői sorsát egy egészen újszerű megvilágításba helyeződik. A legtöbb ember nagyjából ismeri a szülei történetét, kismértékben tisztában van a nagyszülei életútjával, de onnan fölfelé általában már homályos a dolog. Pedig, apró történések a sorsunkat, az életet, és ezek pillangó effektusként befolyásolják egymást, így alakulnak ki a legváratlanabb események. És ez az üzenet, hogy milliónyi véletlenből vagyunk a végén a nézőt is arcul csapja.
Í
