Egy nagyon jó barátnőm kevésbé optimális helyzete adta az ötletet ehhez a cikkhez, amin már egy pár napja rágom magamat. Flörtölni, bókokat kapni egy másik embernek tetszeni jó érzés, ezt senki sem tagadhatja. De belefér-e ez az ártatlan játék, ha valaki vár otthon, akinek mi vagyunk a mindenei?
Kép forrása: google.com
Bár a barátnőm párkapcsolata most tényleg nincsen a toppon, sok hiányosság és sértettség van jelen, nem gondolom, hogy csak ilyen szituációban alakulhat ki a következő szituáció, azt viszont igen, hogy ilyenkor kell elképesztően okosnak lenni, hogy ne csináljunk hülyeséget.
Azt hiszem, főleg manapság a legtöbb emberrel már biztosan előfordult, hogy megtetszett valakinek, aki ezt tudtára is adta, ám jött is a gyors reakció, hogy: “Ne haragudj foglalt vagyok”.
A várt lezárás helyett mégis valami egészen váratlan következik és a másik csak köti az ebet a karóhoz és ártatlanul elkezdtek, hát mondjuk úgy barátkozni.
Az elméd tudja, hogy nyilvánvalóan több is van a dologban, hiszen az egész egy szikrából és nyílt ajánlat tételből eszkalálódott beszélgetéssé köztetek. Azonban trükkös dolog az emberi psziché és nem szereti rosszul érezni magát olyan dolgok miatt, amik a szürke zónába esnek.
Ilyenkor jönnek a kifogások, amikkel magunkat és a külvilágot is előszeretettel szédítjük: nincs köztünk semmi, csak beszélgetünk, ez egy ártatlan flört.
És lehet, hogy tényleg így is érzi az ember. Mégis én arra lennék kíváncsi, hogy ha belegondol az a bizonyos valaki, hogy a párjával is ugyanúgy bármikor flörtölhet egy másik személy, akkor is olyan ártatlannak tekintené-e a dolgot?
Van, aki igen, ezt elismerem és nyilván nagyon nehéz egy párkapcsolatot úgy menedzselni, hogy soha, senki ne sérüljön. Főleg manapság, mikor annyi szó esik a másik korlátozásáról, lelki bántalmazásról és rengeteg olyan dologról, amik rettentően fontosak, mégis nagyon nehéz megtalálni azt a játékszabályt, amivel mindenki mindig elégedett.
Az én személyes véleményem szerint, a párkapcsolat egy korlátozás, amit mi választunk és ez nekem megfelel. Megfelel, mert tudom, hogy a társamnak én vagyok a legszebb, mert ismer kívül belül és ezzel együtt is velem szeretné tengetni a mindennapjait.
A flört pedig egy roppant veszélyes és sokszor a másikat bántó, ártatlannak csúfolt akció, amire sokan csak legyintenek.
Én nem tudok és nem is tudnék a másik irányból legyinteni erre, mert úgy érezném, hogy azt a bizalmat töri meg ezzel a partnerem, amit mi kimondatlanul egymásnak szenteltünk a legelején. Ez az a bizalom, amire egy egészséges párkapcsolatot építeni lehet és ami összetart két személyt egy életen keresztül. Amint ebben egy kis repedés is keletkezik, félő, hogy egy kisebb szellő hatására is azonnal ketté törhet.
Nem azt mondom ezzel, hogy sosem tetszhet meg más, mert az fizikailag képtelenség lenne. Viszont az, hogy te mit kezdesz ezzel az érzéssel, az már egészen más tészta. Mert elfogadhatod, hogy tetszik, hogy vonzó esetleg rettentően humoros valaki, aki nem a párod, hiszen ezeket a dolgokat nem zárja ki az a tény, hogy te valaki mást szeretsz. Ezek olyan attribútumok, amik rengeteg emberben megvannak és, ha párosulnak a kémiával is, onnantól kezdve kezd veszélyessé válni a dolog.
De a becéző szavakat, a szexi, sejtelmes szó váltásokat szerintem, ha valaki elköteleződik egy párkapcsolatban, akkor a másiknak kell tartogatnia. Akármilyen nehéz is ez néha, ez az amitől igazi lesz a szerelem, hogy ezt az áldozatot meghozza az ember a másikért.
Közben muszáj vagyok, mint a barátnőm esetében is, elfogadni a többi álláspontot, hogy ez másoknak egészen mást jelent. Nekik ez egy sokkal könyelműbb, sokkal jelentéktelenebb aktus és talán én magam látok bele túl sokat.
Nektek mi a véleményetek erről, mi fér bele egy párkapcsolatba?