New York az egyik kedvenc városom a világon! Akár több oldalt is tudnék róla írni, ám mivel már annyira sok információ, kép, élménybeszámoló van róla a neten, úgy döntöttem más oldalról kellene meg fognom a dolgot.

Szóval, arra gondoltam, hogy elmesélem nektek a három legkülönlegesebb programot, amit a nagy almában csináltunk, a nagyjából egy hetes ott tartózkodásunk során.  Na jó, igazából 3+1 lesz, de az utolsó programajánlóm az olyan, amit sajnos mi figyelmetlenségből kihagytunk, viszont szerintem hatalmas élmény lehet!

Egy New York-i nyaralásból rengeteg mindent ki lehet hozni, hiszen temérdek lehetőség közül válogathatunk, egyedül a költségvetésünk tud határt szabni. Tudni kell, hogy ez a város valóban nem olcsó, azonban, ha ügyesen gazdálkodik az ember, ki lehet hozni egy normális nyaralás árából is, úgy, hogy közben csomó mindent csináltunk.

Számunkra nem ez volt a cél, és valószínűleg a programok, amiket most el fogok mesélni nektek, nem férnének bele egy „átlagos” nyaralás kereteibe. Viszont én úgy gondolkozom erről, hogy szívesen költök élményekre, ezerszer inkább, mint mondjuk tárgyakra. Mert, ami New Yorkból velem maradt az nem az érzés, hogy te jó ég, mennyit költöttünk, hanem az, hogy te jó ég, mennyi izgalommal lett gazdagabb az életem.

1. Helikopterezés

Mindig is ki szerettem volna próbálni a helikopterezést. Valahogy izgalmasnak tűnt, nem mindennapinak. Aztán rátaláltunk New Yorkban a FlyNyon-ra, akik kínálnak nyitott ajtós helikopter utakat is. Ebből az ötletbe egyből beleszerettünk és azonnal eldöntöttük, hogy már pedig erre befizetünk.

Azonban, egy apró lábjegyzet, amikor helikopter útra megy az ember, mindig rétegesesen kell öltözni, főleg, hogyha nyitott ajtós géppel repülünk. Mert a szél, az egész út során keresztül kasul fog fújni a helikopteren, ami nem túl kellemes. Illetve, bár ezt igen nehéz megjósolni, de a lehető legjobb időjárási körülmények között lehet kihozni ebből a maximumot.

Sajnos, mi egy elég szeles, hideg napot fogtunk ki, viszont annyira nem volt vészes az idő, hogy el kellett volna halasztanunk az utunkat. Persze, kissé csalódottak voltunk, mert nyilvánvalóan ezerszer jobb, ha napsütéses időben repül az ember. De hát ez van. Maga a helikopter út valóban csodálatos volt, közel repültünk a szabadság szoborhoz, megnéztük a Manhattan szigetet kicsit közelebbről, de az egész nagyon rövid volt, összvissz 15 perc, felszállással együtt. Az egyetlen, amiben csalódtam, és ezért nem ajánlanám, az maga a nyitott ajtós koncepció volt… Na most, a videókban, amiket néztünk, az embereknek egyszerre volt kilógatva a lábuk, több percen keresztül és baromi kényelmesnek tűnt. Ehelyett a valóságban csak felváltva lógathattuk ki a lábunkat, nem az egész időtartam alatt és egyáltalán nem volt kényelmes. A velem szemben lévő szék mellett például ott volt félig az ajtó( ez a pilóta ülés mögött volt, ami nyilván technikai dolog, de ezt valahogy nem mutatták a kis filmekben), szóval így a barátomnak alig ért ki a lába, ha pedig én ültem volna azon a helyen, akkor esélyem se lett volna. Ráadásul annyira nem buli, hogy bemondja a pilóta, hogy na akkor most egy percre kidughatod a lábad, mert nem tudsz belefeledkezni. Ráadásul ugye ott van a szél is.

Egyszóval, a helikopterezést nagyon ajánlom, de a nyitott ajtósra nem érdemes befizetni.

2. Amerikai focimeccs

Na most, ezt a programot őszintén megmondom annyira nem vártam. Nem sok előzetes ismeretem volt a sportról, viszont a fiúk, akikkel voltam, mindenképpen el akartak menni oda, úgyhogy úgy voltam vele, miért ne?

Így engem lepett meg legjobban, mikor megérkeztünk az óriási stadion elé, hogy milyen gyorsasággal szippantott magába a meccset körülvevő hangulat. A parkoló, aminek a mérete is megérne egy misét, csordultig volt tömve tipikus böhöm méretű, amerikai kocsikkal. Emberek csoportokba szegődtek, vittek ki asztalokat, székeket, ott sütögettek, söröztek, a gyerekek dobálóztak a sorok között.  Rettenetesen érdekes volt kolbászolni közöttük és nézni őket, mert még ilyesmiben sosem volt részem előtte. Rádöbbeni, hogy itt kint, néhány családnak ezek a meccsek valóban részei a hétvégi életüknek, hogy a gyerekek ilyen pillanatokra fognak emlékezni, ha felnőnek. Kicsit szentimentálisan fogalmaztam meg, de a lényeg, hogy szerintem annyira vagány a kultúra, ami ezt a sportot körüllengi.

Mielőtt bementünk a stadionba, előtte le kellett adnunk majdnem minden cuccunkat, amit – teljesen ingyen- őriztek meg számunkra. Összvissz egy kis, átlátszó zacskóba vihettük be a legfontosabb dolgainkat. Ennél a bódénál találkoztunk nagyon kedves biztonsági emberekkel, akik boldogan csevegtek el velünk Puskásról, majd mondták, hogy mivel ez az első meccsünk, ne felejtsük el átvenni az emlék dossziénkat a portán.

Aztán beléptünk ebbe a tényleg gigantikus méretű épületbe, ahol rajtunk kívül még több ezer ember volt. Csak mire a helyünkre értünk az volt vagy húsz perc. Majdnem az egész stadion megtelt és én még életemben nem láttam ennyi embert egy helyen. Rögtön szemet szúrt, hogy itt nincsen külön vendég és hazai szektor elkülönítve, hanem mindenki elvegyülve ül egymással. És meglepett, hogy milyen kulturáltan tudnak még így is szurkolni. Persze, azért ment egymás hergelése oda-vissza, a csipkelődés az ellenfelek között, de mégis, az egész teljesen vállalható szinten belül tartották. Mondjuk minden részen volt legalább két biztonsági őr, akik rögtön rászóltak az emberre, ha valami nem tetszett nekik. Mielőtt elkezdődött a meccs, természetesen felcsendült az amerikai himnusz is. Az, ahogy ez a több ezer, együtt énekelte a himnuszt, legtöbben ráadásul büszkén is, egészen különleges érzés volt, a hideg futkosott a hátamon.

Szerintem akkor is érdemes egyszer az életben befizetni egy ilyen élményre, még ha különösebben nem is érdeklődsz maga a sport iránt.

3. Madison Square Garden

Nem meglepő, hogy a harmadik programom is a sportokhoz fűződik, azért New York eléggé ott van ezen a téren. Sajnos a baseball meccset ki kellett hagynunk, de sebaj. Mi konkrétan kosár meccsen voltunk itt, de ezen kívül még a jéghoki mérkőzéseket is itt játsszák, vagy akinek másra fűlik a foga, akár egy koncertre is eljöhet. Sőt, ha jól tudom a New York pass-sel is be lehet menni egy túrára.

A kosárlabdáról sem volt rengeteg előzetes ismeretem, nagyjából tudtam, hogy mi a lényeg, de a szabályokat nem igazán ismertem. Viszont, ami már feltűnt a focinál is, hogy Amerikában, a show műsor része pontosan annyira fontos egy ilyen eseménynek, mint, maga a meccs.

És ez itt sem volt másként. Volt, hogy a központi kijelzőn ment valami vicces műsor, mindig bemutatják az aktuálisan jelen lévő sztárokat, de az egyik szünetben pólóágyúkkal lövelltek ki szuvenír pólókat random, a stadion minden pontján. Ez is hatalmas élmény volt!

+1 A szabadság szobor koronája

Ide mindenképpen fel akartam menni, de sajnos, mint az kiderült, nagyon csúnyán benéztük. Azt hittem, hogy benne van a pass-ben, de mint kiderül, ahhoz, hogy feljuss, minden esetben külön kell foglalni jegyet. Ráadásul hónapokkal előtte már be van telve az összes szabad időpont. Következő alkalommal semmiképpen sem hagyom ki!

Nektek mi volt a kedvenc programotok New Yorkban? Vagy, ha még sosem jártatok ott, mi az, amit mindenképpen csinálnátok ott? :)