Neked senki nem mondta, hogy az élet ilyen kacifántos lesz a húszas éveidben? Akkor majd én...

Életkezdési Válság

A pajzsmirigy túlműködésről és a laktózérzékenységről személyesen

Mi játszódik le valakiben, mikor diagnosztizálnak nála egy betegséget? Hogyan lehet továbblépni?

2020. április 07. - reginaszentgroti

Egészségesnek lenni jó, betegnek viszont rossz.

Ez egy alapállapot, amiben biztos vagyok, hogy a többségünk egyet ért. Mégis, vannak különböző fokozatú kórok, vannak halálosak, enyhék, kellemetlenek. És nem tudom, mikortól illik azt mondani, vagy leginkább kell azt mondani, hogy én beteg vagyok?

Amikor a pajzsmirigy betegségemet diagnosztizálták, elhatároztam, hogy innentől kezdve jobb ember leszek. Nem tudom miért, akkoriban azt gondoltam, ha ezt meg tudom tenni, akkor bizonyára meg fogok gyógyulni pikkpakk. Mert bár a betegség nem volt súlyos, mégis a fizikai tünetei nagyon elbizonytalanítottak magammal kapcsolatban. Akkor jöttem rá először, hogy olyan gyorsan elveszhet az ember "szépsége", vagy bármilyen fizikai tulajdonsága. 

Előtte rettenetesen felszínes voltam, meg persze nagyon tini. Azt gondoltam, hogy a szépség minden, és feljogosítva éreztem arra magam, hogy az embereket, akik kilógnak a sorból zrikáljam. Aztán nagyon hamar megértettem, hogy ez csak külsőség, olyan terület, amire nagyon csekély ráhatása van az embernek, és senki sem tehet arról, hogyan néz ki.

Szóval változott a gondolkodásmódom. Először önző szándékokból, hiszen úgy gondoltam, hogy ha én jó vagyok, akkor az majd rendbe hoz. Viszont aztán tényleg megváltozott.

Mégsem gyógyultam ki, és véglegesen nem változott semmi az életemben. A betegség ugyanúgy velem maradt, függetlenül attól, hogyan gondolkodtam. Persze, hogy igazságtalannak éreztem ezt akkor, hiszen soha senki sem érzi igazságosnak, ha történik vele valami rossz.

De aztán mégis elfogadtam, megtanultam vele együtt élni. Aztán jött a laktózérzékenység, na és azt igazn nehezen tudtam megérteni. Utáltam, hogy én nem ehetek meg mindent attól a naptól kezdve. Utáltam, hogy valamiért az én gyomromból előbb fogyott el a laktázenzim, mint az emberek többségéből. Nagyon nehezen tudtam elfogadni és megszokni ezt az állapotot. Talán mára sikerült.

Szerencsére sok megoldás van, és egyre jobban terjednek a vegán termékek! <3 Nem mondom, hogy néha még nem tör rám a sírógörcs, amikor nincs semmi olyan, amit ehetek, vagy hogy alapvetően nem nehezebb.

Viszont ez csak egy kis bonyodalom, fejben kell változtatni, elfogadni és megtanulni élni vele.

Ha érdekel bővebben a betegségekről a történetem:

Spotify: https://open.spotify.com/episode/6TzHxsvVDU03WO6J8Tzb1b

Anchor: https://anchor.fm/dashboard/episode/ecg7cj

Vagy a Google podcast applikációjában is elérhető!

Ha pedig szeretnél hozzám kapcsolódni, megtalálsz instagramon és facebookon is Életkezdési Válság néven! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://reginaszentgroti.blog.hu/api/trackback/id/tr3515597274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.